Dusza Erika
A választást követő napokban, hetekben az Orbán korszak egyre több erőszaktevője jelent meg a médiában interjúalanyként, miközben fájdalmasan hiányoznak az áldozatok történetei. Mi nekik akarunk nyilvánosságot adni.
Sokan érzik úgy, hogy nem a bűnösöket kellene szerepeltetni, nem rájuk kell a reflektort, s így a figyelmet irányítani. Őket elfogni kell, bíróság elé állítani, bebörtönözni, és a figyelem örök hiányára ítélni.
A figyelem fényére ott van szükség, ahol az ártatlanokat tönkretették, megfélemlítették, a hazug propagandával becsapták, megalázták, kisemmizték, vagy közvetetten meg is ölték.
Mi, mindannyian, akik elszenvedői és tanúi voltunk az elmúlt 16 év rettenetes bánásmódjának, gyakran nem vettük észre, nem fogtuk fel, nem értettük meg, hogy mi történik velünk és körülöttünk. Amikor pedig már felfogtuk és érteni kezdtük, nem találtuk a hatékony módját annak, hogy megállítsuk és megváltoztassuk az embertelenséget.
Sokan egyedül maradtak, elszigetelődtek az élményeikkel, a történeteikkel, a félelmeikkel, a fájdalmaikkal, a sebesüléseikkel. Nem kaptak emberhez méltó figyelmet, nem képviselte és nem védte meg őket senki. Gyakran épp az ellenkezőjét élték meg. Ha megszólaltak, azonnali atrocitástól, megtorlástól kellett tartaniuk.
Elmúlt 16 évünk… Hogyan is? Bizonyosan mindannyiunknak van élménye arról, hogy ez a majd két évtized hogyan befolyásolta az életünket.
Annál, hogy mit tettek velünk azok, akik eddig bármiféle felelősségre vonás nélkül tehették a gonoszabbnál gonoszabb dolgokat, csak az fájdalmasabb, ha erről nem beszélhetünk, ha nem mondhatjuk el, ha nem hallgat meg minket senki. Hát mondjuk el! Egymásnak. Mindenkinek!
Mondd el nekünk a történetedet!
Mindenki megérdemli, hogy napvilágot lásson az a fájdalom, bántás, amit eddig el kellett rejtenie, amivel bujdokolnia kellett, hogy így védje magát, családját, munkatársait, és a nála is kiszolgáltatottabbakat.
Úgy gondoljuk, hogy az eddig soha érdemi figyelmet nem kapott élményeink, történeteink kimondása nélkül soha nem fogjuk megérteni az elmúlt 16 évet.
Rettenetes fájdalmak, talán soha be nem gyógyuló fizikai és lelki sebesülések, veszteségek maradnak velünk még hosszú évekig. Mégis, ha valamiben hiszünk, az az, hogy amikor elkezdjük elmondani, megosztani a történeteinket, akkor esetleg megélhetjük újra, hogy nem vagyunk egyedül, hogy számíthatunk egymásra, hogy támaszt és figyelmet adhatunk egymásnak. És ez a legfontosabb erőforrásunk. Már nem szigetelhetnek el minket egymástól. Mert MI vagyunk az élményünknek, és egymás élményének, a valóságnak a hiteles tanúi!
A Neves Névtelenek www.nevesnevtelenek.hu projekt a közelmúlt láthatatlan áldozatainak és hőseinek történeteit is szeretné láthatóvá tenni.
Ezért várjuk a személyes történeteiteket, illetve azoknak a történeteit, akik élményének ti a tanúi voltatok. Te lehetsz az is, aki hangot, szavakat adhat azoknak, akik nem tudják önmagukat képviselni. Hiszen ők a legláthatatlanabbak. Beszélgess velük, írd le a történetüket.
A hozzánk érkező történeteket a www.elmult16evem.hu oldalon tesszük közzé, hogy mindenki elolvashassa, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon, mi is történt itt valójában az elmúlt 16 év alatt. Ezt megteheted névvel, álnévvel vagy név nélkül is. Tiszteletben tartjuk a kérésedet és senki kilétét nem fedjük fel, aki ezt nem szeretné.
Fenntartjuk annak jogát, hogy rasszista, gyűlöletkeltő, mások emberi méltóságát vagy a közerkölcsöt sértő tartalmakat nem teszünk közzé.
ERRE A CÍMRE VÁRJUK TÖRTÉNETEITEKET, s ha van hozzá egy jó fotótok, azt is:
elmult16evem@nevesnevtelenek.hu
Vagy közvetlenül az oldalon is feltölthetitek az írásotokat:
www.elmult16evem.hu
FOTÓ: Zsolnai Péter