nevesnevtelenek„Gyönyörű énekszámaival alig tudott betelni a közönség.” – írta az énekesnőről a Zemplén 1922-ben.
„Csengően tiszta hangja, technikai tudása és a könnyedség, mellyel a legnehezebb melódiákat kiénekli, igazi bensőséges élvezetet nyújtott – méltatta Pintér Helén „neves névtelen” énekesnő előadását a Zemplén című helyi lap 1922. január közepén megjelent írása, amely a sátoraljaújhelyi Stefánia Szövetség teaestélyéről tudósított. Egy másik újság, az Ujhelyi Hirlap beszámolójából ráadásul az is kiderül, hogy Helén „ezúttal szerepelt először a nyilvánosság előtt”, és „Tosca imáját adta elő szűnni nem akaró tapsok” között.
Hangjáról első alkalommal 1908 májusában adott hírt a Zemplén. Ekkor a helyi római katolikus templomban az elsőáldozó gyerekeknek énekelt „kellemes, ércesen csengő” tónusban. Később egy Olchváry Ernő és Aladár zenészek emlékére rendezett hangversenyen tűnik fel ismét, ahol a János vitézből ad elő két részletet. Egy hónappal később, 1924 májusában pedig már Sárospatakon énekel, ahol „előkelő, finom, decens művészet, mellyel dalszámait előadta, valósággal elragadta a pataki közönséget” – írta róla a Zemplén publicistája. Utoljára 1930 februárjában cikkeznek róla a lapok, amikor „Dr. Ravasz László dunamelléki református püspök” látogatása alkalmából zongorakíséret mellett lépett színpadra.
Az online fellelhető anyagokból egyebek mellett kiderült, hogy Pintér Helén 1895-ben vagy 1896-ban született, és 1983-ban hunyt el Sátoraljaújhelyen. Fiatalon megházasodott, férje pedig az a Gruber Károly, aki 1922-től Sátoraljaújhely város műszaki tanácsosa volt. Összesen két gyermekükről tudunk: Istvánról és Máriáról.