nevesnevtelenekHiába a korabeli beszámolók és a németországi turnézás, Mantu Tóni, a „jól ösmert prímás” története csak nagyon kevés embernek mond valamit.
Pedig a roma származású hegedűs lányának esküvőjén még Dókus Gyula császári és királyi kamarás, Zemplén vármegye egykori főjegyzője is részt vett mint a menyasszony keresztapja. Mindezt onnan tudjuk, hogy az Arcanum által digitalizált Zemplén című lap 1895-ös cikke részletesen beszámolt erről az eseményről, amely „kivilágos kivirradtig” tartott.
Mantu Tóni egyébként 1852-ben vagy 1853-ban született. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból azt sajnos nem tudjuk megmondani, hogy a cigányzenész Sátoraljaújhelyen látta-e meg a napvilágot. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy élete nagy részét az egykori vármegye székhelyén töltötte. Nevét először 1890 októberében említi a Zemplén írása. Mantu több társával együtt ekkor válik ki ugyanis a századfordulós Sátoraljaújhely másik „törzsökös” zenekarából, a Mányi Lajos vezette együttesből.
Ráadásul a szakadás nagyon is sikeresnek bizonyult, hiszen az újonnan megalakult banda pár hónappal később már külföldi körútra indul. Miután elsősorban „Berlinben és Kölnben igyekeztek a magyar zenének hírt és dicsőséget szerezni”, a formáció 1891. február végén visszatér Sátoraljaújhelyre. Noha ekkoriban felröppentek olyan hírek is, hogy az együttes beleolvadna Mányi zenekarába, ezek az információk tévesnek bizonyultak. Mantu Tóni „világlátott” bandájáról ezután többször is hírt adtak a helyi újságok, egészen 1897-es haláláig. A korabeli tudósítások szerint Sátoraljaújhelyen helyezték örök nyugalomra, temetésén pedig „rázendítették azt a legszívrehatóbb nótát, mely oly igazán mondja, hogy oda lent már nem fáj semmi!”.