Menü Bezárás

Legyél te is helytörténész!

Az elsősorban feldolgozásra szánt időszak a 2011-ben volt 750 éves Sátoraljaújhely fénykora, ami körülbelül a kiegyezéstől az első világháború végéig terjed.

Újhely a 19. század második felében gyors fejlődésnek indult: a lakosság fél évszázad alatt megháromszorozódott. A gazdasági fellendülést a galíciai vasúthálózat kiépítésének köszönhette. A Sátoraljaújhely–Homonna–Przemyśl vonal 1872-ben készült el, így a vasúti összeköttetés fokozatosan megnyitotta a Kárpáton túli területeket a Monarchia nyugati részei felé.

Újhely a századfordulóra Északkelet-Magyarországon a kereskedelmi- és hitelélet egyik jelentős központja lett. A kapitalista létforma kiteljesítésében igen jelentős szerepet játszott a zsidóság. A századforduló éveiben Galíciából külső, a környező falvakból belső migráció érte el Újhelyet.

A századforduló éveiben jelentős építkezésekre került sor, a központi városrész ekkor nyerte el máig őrzött arculatát. Az életminőség egyre inkább polgári és már nem mezővárosi jellegű volt; mind több magasan végzett tanár, orvos, mérnök, ügyvéd tevékenykedett a városban. 1883-ban színházat avattak. 1888-ban építették a Tűzoltólaktanyát, Őrtoronnyal kiegészítve. 1905-ben adták át rendeltetésének az igazságügyi palotát és a fegyintézetet. 1901-ben nyitották meg az Új köztemetőt. 1904-ben adták át a Zsidó Kórház épületét, 1905 szeptemberében ezzel szemközt nyitotta meg kapuit a – részben közadakozásból épített – Zemplén-vármegyei Erzsébet Közkórház.

Az 1910-es években Sátoraljaújhely élénk forgalmú, pezsgő szellemű, kozmopolita jellegű város volt, ahol több napilap és folyóirat is megjelent: a Millennium évében indult útjára a Boruth Andor által szerkesztett Zemplén folyóirat, amelynek a századfordulóra három laptársa is volt: a Felsőmagyarországi Hírlap, a Sátoraljaújhely és a Friss Újság. A helyi sajtó nagymértékben hozzájárult a megyeszékhely értékeinek népszerűsítéséhez, így II. Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc és Kossuth Lajos kultuszának megteremtéséhez.

A vallási és etnikai szempontból sokszínű polgárváros 1920 után, a trianoni békediktátum következményeként, egyik napról a másikra határszéli kisváros lett, nagy forgalmú vasúti csomópontból végállomás, a csonka Zemplén vármegye székhelye.

Sátoraljaújhely gazdasági felvirágzása megtorpant, kereskedelmi forgalma csökkent, közigazgatási és kulturális szerepköre leszűkült.

1920 után a Felvidékről sok tisztviselő és szellemi foglalkozású települt be a városba.

Tragikus fejezete volt a város történetének, amikor a második világháború vége felé – elsőként az országban – haláltáborokba hurcolták a település teljes zsidó lakosság.

1949-ben, Zemplén vármegye önállóságának megszűnése után véglegesen perifériára került.

A beszkennelt újságok lehetőséget adnak arra, hogy a helytörténeti kutatások során eddig feltárt tényeken, eseményeken túl újabb területeket hódítsunk meg és tegyünk ismertté.

Honlapunk címoldalán kicsit lejjebb görgetve már elérhető néhány érdekesség, amelyeket – az olvasók, diákok, önkéntes kutatók eredményeinek segítségével, azokra támaszkodva – folyamatosan tovább bővítünk.

Válassz egy témát, keress egy szakmát, vagy tárj fel bármit, ami érdekel a múltból, és eredményeidet küldd el számunkra!