nevesnevtelenekAkinek játékáról szinte havonta hírt adott valamelyik helyi lap.
Noha Gasparik Andor neve valószínűleg még a labdarúgás szerelmesei előtt is ismeretlen, „feltartóztathatatlan lövéseit” és a „tőle megszokott erélyességet” visszavonulása után húsz évvel is emlegették a sátoraljaújhelyi újságok. Ahogy azt a Zemplén című lap több mint száz éve írt cikke megfogalmazta: góljai minden egyes alkalommal „méltán megérdemelték a felzúgó nagy tapsot” (Zemplén, 1910. október 19./83. szám).
Jóllehet Gasparik Andor története idővel feledésbe merült, a Hungaricana által digitalizált anyagokból kiderül, hogy a labdarúgó 1888-ban született a ma már Romániához tartozó Peczeszentmártonban, amely a rendszerváltás óta a Váradszentmárton nevet viseli. Az alig pár száz lakosú kis település Nagyvárad közelében, a Pece patak partján található, és a századforduló környékén főleg római katolikus vallású magyarok lakták.
Bihar megyéből Gasparik hamarosan Sátoraljaújhelyre kerül. A beszkennelt dokumentumok alapján ugyanis kilencévesen már a helyi kegyes tanítórendi katolikus gimnázium diákja volt. Iskolai ellenőrzőjének elektronikusan is elérhető változata szerint közepes tanulóként tartották számon, egyedül „vallástanból” és „tornából” volt kiemelkedő. A rendelkezésre álló anyagokból ráadásul az is kiderült, hogy 1906-ban beiratkozott a sárospataki Református Főiskolára, majd 1907 és 1909 között az eperjesi evangélikus kollégium „jogakadémiai hallgatójaként” tanult.
Labdarúgóként először 1909 júliusában tesz róla említést a Felsőmagyarországi Hírlap. Társaival ekkor alapították meg ugyanis a „Sátoraljaújhelyi Athletikai Club” névre keresztelt helyi focicsapatot. Első nyilvános szereplésük pár nappal később, augusztus 8-án volt, amikor a „Kassai Athletikai Club bajnok csapatával” rendeztek barátságos mérkőzést, és veszítettek három kapott, illetve egy rúgott góllal. Gasparik játékáról ezután szinte havonta hírt adott valamelyik helyi lap. Érdemes kiemelni ezek közül a Zemplén 1910. októberi tudósítását, amelyben a Kassai Munkás és Torna Egylet elleni győzelemről és Gasparik három „védhetetlen” lövéséről is beszámolt a szerző.
A neves névtelen focistáról ezután évekig nem lehetett hallani. Legközelebb csak két évtizeddel később, 1930-ban írnak róla a helybéli újságok. Ekkor már a sátoraljaújhelyi pénzügyi igazgatóságnál dolgozik mint titkár. Véletlen egybeesés talán, hogy még ugyanebben az évben a Zemplén cikke egy meccs kapcsán megemlékezik a „régi szép időkről”, amikor „még Ujhelynek is Bogár, Adler, Gasparik, Steinhöfferjei voltak”.